Először Barbadoson láttuk meg ezt az óriási hajót, ami
mellett a Mein Schiff 1 magánjachtnak látszik. Na jó, annyival nem nagyobb, de a
fedélzeten sétálgató utasok határozottan lefelé néznek, ha integetnek nekünk.
Hamarosan kiderült, hogy Ákos, a Ventura zenei vezetője régi
ismerőse Rudolfnak. Kéthetente összefutottunk vele a kikötőben, vagy a terminál
közelében egy sörre, elvitte a fiúkat hangszerboltokba, ahol már előre
köszönnek neki (régóta hajózik errefelé) és megígérte, hogy szerez látogatói
engedélyt nekünk a hajójára.
Az ő utolsó barbadosi megállójukon került sor a
vendégeskedésre. Egy kávéval kezdtünk az önkiszolgáló étteremben, aztán amíg a
fiúk leragadtak a szakmai kérdéseknél én kimentem a fedélzetre, mert látni akartam,
mennyivel kisebb a mi kis csónakunk… hát, ennyivel:
Angol hajóról lévén szó, teljesen más stílusú a belső tér és
a dekoráció. Minden nagyobb, mindenből több van. Megnéztük a medencés
fedélzetet, aztán ahogy elindultunk, hogy beüljünk egy pizzára, hoppá, még egy
medence. Meg még egy.
Természetesen kipróbáltam az ottani egyik színpadot is:
Miután kicsudálkoztuk magunkat, látni akartuk a színfalak
mögötti világot is, mert ott derülnek ki a dolgok igazán. Hát, a menza jóval
nagyobb, de a szag ugyanolyan mint nálunk (a helyiek „hugyos” néven emlegetik,
a filippin ínyencségek bukéja után).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése