Pista

Elveszítettük a nevünket. A hajón a trió neve mindig Tender Three, ellenvetésnek helye nincsen. Mint szegény József Attila a nevelőszülőknél, akik Pistázták szegényt, mert hogy Attila név nincsen is. Mindenesetre jobban jártunk mint a showband, akik a Shipping Wizzards névre hallgatnak.

Most, hogy mindjárt a végére érünk a két hetes körnek (és aztán kezdjük elölről, még nyolc alkalommal) már tehetünk néhány általános megállapítást.

Mint például, hogy nem is különbözik ez a vidék olyan nagyon a mi kis hazánktól. A legtöbb szigeten (kivéve a végtelenül puccos-takarosakat mint Curacao vagy St.Maarten) olyan a hangulat, mint a hetedik kerületben, a Keleti környékén. Kicsit dzsuvás, kicsit büdös, a szupermarket mellett az utcán „százas a zananááááász”, a homelessek kevesebb ruhát viselnek, a taxisok viszont ugyanolyanok.

A csajok itt rendesen el vannak látva seggel, és ez olyannyira rendben van, hogy a kirakati babák is farosabbak, mint nálunk, és a harisnyák csomagolásán is vaskos combú modellek szerepelnek. Talán ide kéne költöznöm.

Mindenféle érdekes dolgokat lehet kapni a helyieknek való üzletekben, például kis barna papírstanicliket százasával kötegelve, szárított-sózott-füstölt halakat, sötétbarna színű púdert és alapozót, hihetetlen választék van póthajakból, parókákból és mindenféle hajkiegyenesítő kencékből.

Mindenfelé kapni kókuszdiót, amit a helyi arc kilyukaszt és beletesz egy szívószálat. Az ügyesebbek fagyasztóládából árulják, úgy tényleg nagyon finom.

Nagyon nehéz helyi készítésű emléktárgyat találni, úgy tűnik, az egész világot Kína látja el szuvenírekkel. Ugyanolyan csattogó szárnyú lepkéket árulnak itt is, mint a Halászbástyán vagy Tihanyban. Gyönyörű ruhákat kapni, amelyekről büszkén árulja el a kereskedő, hogy valódi olasz áru, egyenesen Capriról. A terminálokban vámmentes Calvin Klein boltok és parfümériák sorakoznak, és mindenhol van KFC (ahol van ingyen wifi, hurrá!).