Behajóztunk

Huszon-egynéhány órás röpködés után itt vagyunk végre.  Feledhetetlen pillanatok: igazi, filmekből ismert közhelyes turistaosztály hangulat a KLM transzatlanti járatán: rosszul öltözött, rossz modorú emberek, síró csecsemők, bolond kínai bácsi, nyista budipapír, szintén zenész (de télleg!) megmondóemberek a hátunk megett, szivárvány Panama felett.

A kaját le kell fotózni

Panamai szivárvány

Az unalmas, túlszabályozott EU után az első dolog, amit a panamai reptéren megláttam, egy fickó volt a dohányozni tilos tábla alatt. Vidáman fújta a füstöt a zárt térben, a kutya se törődött vele, majd lepöckölte a csikket és beállt a sorba. Kis híja volt, hogy nem lejmoltam tőle egy szálat, de akkor már úgy húsz órája leszoktam. 

Majd mogorva utaskísérők nagyon-nagyon rossz szendvicsekkel, igazán fura zajok (és szagok) felszálláskor, Doktor House spanyol szinkronnal. Santo Domingón pedig kizárólag spanyolul beszélő reptéri személyzet, akadékoskodó arcok, akiket nem hatott meg semmilyen papír, máig ott állnánk, ha nem pattan elő egy Lucecíta a hátunk mögül, aki bedumálta az egész hajós brancsot Dominikára.

Innentől már eléggé összefolynak az események a fejemben. Addig álldogálltunk a kijáratnál, amíg valaki meg nem kérdezte, hogy mi vagyunk-e azok, akikért küldték, becuccoltunk az illető kocsijába, ő pedig elvitt minket La Romanába. Sajnos a jó részeket átaludtam, a fiúk láttak sörétes puskákkal strázsáló nehézfiúkat, négyesével motorozó (mármint négyen egy motoron) helyieket, persze hátsó világítás nélkül, teljesen értelmezhetetlenül elhelyezett közlekedési lámpákat, amelyeket természetesen mindenki figyelmen kívül hagy.

La Romanában a szálloda recepcióján ki volt készítve mindenki szobakulcsa, egy adatlap, amit ki kellett tölteni a bejelentkezéshez, recepciós sehol, sötét az egész épület, a sofőrök lefalcoltak. Ott ténferegtünk magunkra hagyatva, néhány európai és egy sereg filippinó, szobákat keresgélve és a poggyászainkat vonszolva. Reggel aztán ez a látvány fogadott minket:

Na, én kábé itt kaptam sokkot, hogy ó baszki, pálmák, pálmák, pálmák, NOVEMBER van, az ég szerelmére, engemet nem így neveltek, kéremszépen.