Pista

Elveszítettük a nevünket. A hajón a trió neve mindig Tender Three, ellenvetésnek helye nincsen. Mint szegény József Attila a nevelőszülőknél, akik Pistázták szegényt, mert hogy Attila név nincsen is. Mindenesetre jobban jártunk mint a showband, akik a Shipping Wizzards névre hallgatnak.

Most, hogy mindjárt a végére érünk a két hetes körnek (és aztán kezdjük elölről, még nyolc alkalommal) már tehetünk néhány általános megállapítást.

Mint például, hogy nem is különbözik ez a vidék olyan nagyon a mi kis hazánktól. A legtöbb szigeten (kivéve a végtelenül puccos-takarosakat mint Curacao vagy St.Maarten) olyan a hangulat, mint a hetedik kerületben, a Keleti környékén. Kicsit dzsuvás, kicsit büdös, a szupermarket mellett az utcán „százas a zananááááász”, a homelessek kevesebb ruhát viselnek, a taxisok viszont ugyanolyanok.

A csajok itt rendesen el vannak látva seggel, és ez olyannyira rendben van, hogy a kirakati babák is farosabbak, mint nálunk, és a harisnyák csomagolásán is vaskos combú modellek szerepelnek. Talán ide kéne költöznöm.

Mindenféle érdekes dolgokat lehet kapni a helyieknek való üzletekben, például kis barna papírstanicliket százasával kötegelve, szárított-sózott-füstölt halakat, sötétbarna színű púdert és alapozót, hihetetlen választék van póthajakból, parókákból és mindenféle hajkiegyenesítő kencékből.

Mindenfelé kapni kókuszdiót, amit a helyi arc kilyukaszt és beletesz egy szívószálat. Az ügyesebbek fagyasztóládából árulják, úgy tényleg nagyon finom.

Nagyon nehéz helyi készítésű emléktárgyat találni, úgy tűnik, az egész világot Kína látja el szuvenírekkel. Ugyanolyan csattogó szárnyú lepkéket árulnak itt is, mint a Halászbástyán vagy Tihanyban. Gyönyörű ruhákat kapni, amelyekről büszkén árulja el a kereskedő, hogy valódi olasz áru, egyenesen Capriról. A terminálokban vámmentes Calvin Klein boltok és parfümériák sorakoznak, és mindenhol van KFC (ahol van ingyen wifi, hurrá!).

Berendezkedtünk

Hosszú-hosszú sorban állás és adminisztráció után végre berendezkedtünk itt.

Érdekes az élet a hajón.

Apróságok, amire nem is gondolna az ember, hogy például a wc milyen kényes kérdéseket vet fel. A lefolyók átmérője mindössze 28 milliméter, így aztán könnyen dugulnak. Csakis a cég által jóváhagyott budipapírt lehet használni, azzal könnyen elbánik a vákuum.

A személyzeti lépcsőházban éjszakánként mobil borbélyműhely működik, egy ázsiai fickó műszak után mellékesben hajat vág. Bálint már kipróbálta a szolgáltatást.

A fiúk az előző zenészek kabinját kapták meg, kissé leharcolt állapotban: zuhanyfüggöny nélkül, ám jelentős mennyiségű szőrrel a fiókokban. Én a showband énekesnőjével lakom, aki segít eligazodni a szakmai és társasági életben.

Az első napokban rengeteg tréninget kellett végigülnünk, a terroristaveszélytől kezdve a vészhelyzetek kezelésén át a környezetvédelemig minden témában voltak előadások. Ezt nagyon komolyan veszik, a jövő héten tesztet írunk belőle, valamint minden hétre jut minimum egy próbariadó, amikor is mentőmellényben kell parádéznunk a kijelölt helyünkön. Meglepő, de a főnökeinket jobban érdekli, hogy tudunk-e tüzet oltani, mint hogy hogyan zenélünk…

Mint kiderült, az egyik legjobb helyen játszunk esténként, a hajó hátuljában lévő tapaszbár teraszán, ami mindig tele van. Csudaszép onnan a kilátás, különösen induláskor. A népek jól viselik a jazzt, némelyek kifejezetten szeretik.

Azért bokros teendőink mellett sikerült kijutnunk a partra is. Aruba volt az első megálló, ahol hatalmas tömeg tolongott az utcákon, kempingszékeken és sámlikon ücsörögtek a helyiek az út mellett. Mint kiderült, a csődület oka, hogy most érkezik a Mikulás!

A tömeg közepén ott a Miki

Sajnos nem sikerült lefényképeznem a fő celebritást, csak a krampuszokat: az amúgy is fekete srácok még feketébbre festették magukat, és a svájci gárdistákéra emlékeztető ruhákban ijesztgették a gyerekeket. Fentebb látható az arubai Vekerdy Tamás, aki a kisfiú szeparációs szorongásait kezelendő a zsákos krampusz figyelmébe ajánlja a gyermeket. Képzeljük hozzá a keserves sírás és a harsogó röhögés elegyét. Nem volt igazán vicces…

A gyönyörű tájak, pálmafás strandok, gyarmati építészet és egzotikus piacok látványát egy jellegzetes vizuális elem fogja egységbe: laptopozó turisták minden talpalatnyi helyen.

Behajóztunk

Huszon-egynéhány órás röpködés után itt vagyunk végre.  Feledhetetlen pillanatok: igazi, filmekből ismert közhelyes turistaosztály hangulat a KLM transzatlanti járatán: rosszul öltözött, rossz modorú emberek, síró csecsemők, bolond kínai bácsi, nyista budipapír, szintén zenész (de télleg!) megmondóemberek a hátunk megett, szivárvány Panama felett.

A kaját le kell fotózni

Panamai szivárvány

Az unalmas, túlszabályozott EU után az első dolog, amit a panamai reptéren megláttam, egy fickó volt a dohányozni tilos tábla alatt. Vidáman fújta a füstöt a zárt térben, a kutya se törődött vele, majd lepöckölte a csikket és beállt a sorba. Kis híja volt, hogy nem lejmoltam tőle egy szálat, de akkor már úgy húsz órája leszoktam. 

Majd mogorva utaskísérők nagyon-nagyon rossz szendvicsekkel, igazán fura zajok (és szagok) felszálláskor, Doktor House spanyol szinkronnal. Santo Domingón pedig kizárólag spanyolul beszélő reptéri személyzet, akadékoskodó arcok, akiket nem hatott meg semmilyen papír, máig ott állnánk, ha nem pattan elő egy Lucecíta a hátunk mögül, aki bedumálta az egész hajós brancsot Dominikára.

Innentől már eléggé összefolynak az események a fejemben. Addig álldogálltunk a kijáratnál, amíg valaki meg nem kérdezte, hogy mi vagyunk-e azok, akikért küldték, becuccoltunk az illető kocsijába, ő pedig elvitt minket La Romanába. Sajnos a jó részeket átaludtam, a fiúk láttak sörétes puskákkal strázsáló nehézfiúkat, négyesével motorozó (mármint négyen egy motoron) helyieket, persze hátsó világítás nélkül, teljesen értelmezhetetlenül elhelyezett közlekedési lámpákat, amelyeket természetesen mindenki figyelmen kívül hagy.

La Romanában a szálloda recepcióján ki volt készítve mindenki szobakulcsa, egy adatlap, amit ki kellett tölteni a bejelentkezéshez, recepciós sehol, sötét az egész épület, a sofőrök lefalcoltak. Ott ténferegtünk magunkra hagyatva, néhány európai és egy sereg filippinó, szobákat keresgélve és a poggyászainkat vonszolva. Reggel aztán ez a látvány fogadott minket:

Na, én kábé itt kaptam sokkot, hogy ó baszki, pálmák, pálmák, pálmák, NOVEMBER van, az ég szerelmére, engemet nem így neveltek, kéremszépen.

O.K. to go

http://www.youtube.com/watch?v=EtaBI84tmOI

Próbák, papírok, pakolás

Jövő héten indulunk, a helyzet fokozódik, a tennivalók sűrűsödnek. Tengernyi dokumentumot kellett kitöltenünk és visszaküldenünk a munkaadónknak, orvosi alkalmassági véleménytől az egyenruhaméreten át az értesítendő hozzátartozó telefonszámáig. Végre megtudtam, hogy törölközőt kapunk, hajszárítót vinni kell. A vállfákról nincs adat. Megérkeztek a bőröndjeim is, egyenként olyan büdösek, mint három kínai bolt együtt, napok óta a teraszon szellőznek, de még mindig van bukéjuk.
Nyár végén még volt időnk a kényelmes, több napos "edzőtábor" idején kirándulgatni is, most viszont nagyon hatékonyak vagyunk az időszűke miatt. Tulajdonképpen a felkészülés egy része online zajlik, ami nagyon kényelmes de kevéssé szórakoztató.

Somogyudvarhely, intenzív próbafolyamat :)

Erdőzik a zenekar

Mivel senki nem léphet a fedélzetre sárgaláz elleni oltás nélkül, így elmentünk a kórházba a szuriért. Az oltáshoz részletes tájékoztatás is jár, a kockázatokról és a felelős magatartásról trópusi körülmények között, miszerint nem kell feltétlenül megenni mindent, ami szembejön és a gyümölcsöt is ásványvízzel jó megmosni.  Nagyon aranyos volt velünk mindenki, különösen az asszisztensnő, aki a kérdőívek kitöltésében segédkezett (elképesztő mennyiségű adminisztrációval jár MINDEN ezzel az úttal kapcsolatban), szóval a nővérke azonnal kiszúrta, hogy Bálintnak másnap lesz a huszonkettedik szülinapja.
-Nahát, Isten éltessen! És milyen hangszeren játszol?
-Basszusgitáron...
-Ó, hát ez nagyszerű, nagyszerű... - majd rám mosolyog és folytatja - És anyu? Anyu énekel...?
Egy pillanatig fogalmam sem volt, kiről beszélhet, aztán leesett a tantusz, mind elkezdtünk éktelenül röhögni meg magyarázkodni:
- Kisfiam...nem akartuk, hogy így tudd meg, hogy örökbe fogadtunk.

Szűk családi körben ünnepeltünk