Veteránok

Így a negyedik itt töltött hónap után már meglehetősen otthon érezzük magunkat itt. Kicsit olyan ez, mint a Stockholm-szindróma:  mikor az újonnan jöttek ugyanazokat a dolgokat panaszolják-keserülik amit anno mi is, mi megértő mosollyal mentegetjük a mi kis hajónkat és a rendszert.

Ugyanakkor szelíd kritikával illetünk minden változást, mert bezzeg a mi időnkben sokkal jobb volt. Például az entertainment vezetősége kicserélődött az utóbbi hetekben, és bezzeg Stephan, azaz Pistabátyánk milyen jól vezette a jégfaragós műsort, és a meetingeken is micsoda rendet tartott, és a pax drillen is igazi standup komikusként kezelte az utasokat, addig az új… hát jó, kedves ember, és érti a dolgát, és nincs vele semmi baj, de hát azért nem egy Pistabátyánk. Soknyelvű kis közösségünk hamar ráragasztotta az Alexander Ohne Cojones nevet. Ugyanez vonatkozik a derék Susan, a cruise director utódjára is, bezzegelünk naponta. És a negyedik zenei vezetőt fogyasztjuk éppen.

A kaja is jobb volt a régi szép időkben. Már nincs passiógyümölcs és ananász minden nap. És mi ez az úri huncutság, hogy tengeri napon a wunderschöne fruchte-schoko-büfé helyett osztriga van? Piha!

Régebben, ha a pincér vagy szakács leejtett valamit, ami hangosan csörömpölt, valaki azonnal elkezdett nyávogni, amire másvalaki ugatással felelt. Mi meg röhögtünk, tényleg olyan volt, mintha egy kutya-macska kergetőzés zajlana a konyhában. Ma hallottam ezt újra, hosszú hónapok után, erről is jutott eszembe. Már név szerint ismerünk egy csomó török és fülöp csókát, másokat viszont még mindig az első napon rájuk ragasztott néven emlegetünk (Fancsali, Kisgömböc, Nagy Fülöp, Pingvin, Shopposratyi, Rajztanár, Hurvinyek). Ó, és jött egy új filippin felszolgáló, aki kiköpött Mica!!!

Azt is megértük, hogy kedves kollégák, akiket elbúcsúztattunk, visszatértek a szabadságról és régi ismerősként vigyoroghatunk rájuk. Már ismerjük a hajó minden zegzugát, ha padlófényesítés vagy karbantartás miatt lezárnak egy folyosót, habozás nélkül fordulunk rá egy másik útra. Tudjuk, honnan lehet vészhelyzetben vécépapírt lopni és hogy aki az utolsó napját tölti a hajón, az fejjel lefelé hordja a névtábláját és este a bárban felteszi a plafonra. Tudunk köszönni németül, angolul, spanyolul, filippinül. Tudjuk, melyik szabályokat lehet megszegni, és melyek azok, amelyek nem is igazán szabályok, de mégis be kell tartani őket.

Tudjuk a szigeteken a taxitarifákat, a tortolai internetes kocsmában előre köszön nekem a pultoslány és kérdés nélkül tölti a deci Jamesont.

Noreen (jobbra) éppen rám igazítja a ruhát

Antiguán Noreen Phillips, a divattervező boltjában is emlékeznek ránk, az eladólány kislányának pedig Arubáról hoztam olyan nyuszis karórát, amilyet rajtam látott és megtetszett neki. Rudit Grenadán a kínai-indiaiban emlegetik egy vicces gitár alakú szuvenyír kapcsán… És Curacao-n megismerkedtünk Dodival, a magyar vendéglőssel is.

A számítógépeink megjegyezték a wifi-kódokat, mi pedig a legjobb kocsmákat. A helyi söröket is tudjuk: Aruba: Balashi, Curacao: Polar Beer, Barbados: Banks, Antigua: Red Stripe, az összes szigeten (és a hajón): Carib.

De most már mindannyian meginnánk egy Szalont.