Sittre vágtak

Bálint már az első napon megállapította, hogy az élet a hajón nagyon hasonlít a filmekben látott börtönélethez. Na jó, a szappanért nem para lehajolni (hacsak nem egy túlfűtött fülöppel laksz), de sok tekintetben fennáll a hasonlóság.

Az étkező például tipikus amcsi börtönkajálda. Nézzük csak, első nap. Hozod a kis tálcádat a műanyag bögrével és (ha nem vagy elég fürge) a műanyag tányéroddal, a kés mind életlen, a kaja rossz, és keresni kezded az ismerős arcokat. Az asztalok tengerében elkülönülő szigeteket alkotnak az azonos színű egyenruhák és a hasonló bőrszínek. Feketék a feketékkel, gépész a gépésszel, pincér a pincérrel eszik. Az új husikat leplezetlenül megbámulják. Egy nyájas öreg róka odaint, hellyel kínál és ellát jótanácsokkal, aminek a felét se érted. Kikérdez, a kérdéseket se érted. Mi az, hogy mi a muster station-öm a pax drillen? Hogy ehetek-e a staff messben?

A sittes vaker, igen. Később belejössz te is, és ilyeneket mondasz, hogy „seaday van, kizárt hogy lesz szárító a laundryban”, meg hogy „embarkation day van, ne is álmodj a liftről”, és „ott az a dagadt gádzsi, aki sose csinálja meg a side job-ját”.  Ha viszed fel a vasalt ruhát a kabinba, hangosan kopogsz és jellegzetes akcentussal kiabálod: House-keeeping…! – amire a szobatársad csak kuncog. Staff mess, crew mess, BCC, defect book (toilet is not flushing, AGAIN!), ma stairguidingolok, nem tudok menni a Jumbóba, de még csekkolom a frissítést a hetesen. Mein schiff, Ihren schiff, Unseren schiff. Eine kleine Pause. Grósze frájhájt.

Csinálhatnék hajós kisszótárt, de nem fogok. Ügyelek rá, hogy a blogban ne használjam ezeket a kifejezéseket, mert ezen a világon kívül modorosnak hatnának, itt viszont az lenne a mesterkélt, ha mindenáron le akarnám fordítani a mondandómat.

Meséltem a blogról egy kedves új barátomnak. Ő azt mondta: szóval, a hajós életről próbálsz írni olyan embereknek, akik nem éltek még hajós életet… nem lehet könnyű.

Én viszont úgy gondolom, hogy mindenki, aki már töltött el időt valamilyen zárt közösségben, az tudja, miről beszélek. Saját nyelv, saját szabályok, összetartozás és elkülönülés. Vannak persze kivételek, a „magyar asztal” mindig színes, egy másiknál egy fiatal szakács lány, egy bajuszos orosz gépész, egy filippin takarító és egy nicaraguai karbantartó ül és beszélget német-angol keveréknyelven.

Minden, ami egy kicsit is kirángat a napi rutinból, határtalan lelkesedéssel tölti el a népet. A crew welfare (én KISZ-nek hívom) rendszeresen szervez bulikat, programokat, mint például pecsenyesütés a fedélzeten, éjszakai mozi a színházteremben, szaunázás, kirándulás, paintball, mise, darts, bingó, bálnafigyelés, lepényevés, látogatás a hídon.

A kiszolgálás nem annyira szívélyes...

...de minket ez nem zavart

Partin se tévesszük szem elől a munkahelyünket

de a másik irányba is szép a kilátás

 

Rendszeres a kabinellenőrzés, bár a börtönnel ellentétben itt előre szólnak. Tilos ételt, alkoholt, kést, szerszámot tartani a szálláson. Tilos a vasaló, mikró, bármiféle tűzveszélyes eszköz. Elvárás a tisztaság, de a zuhanyfüggöny mindenkinél penészes, így abba a rovatba mindenkinél kerül megjegyzés. Vásárlásfüggő szobatársamnak köszönhetően mi általában megkapjuk a „grand bordell”(=nagy kupleráj) különdíjat is.

Ha ismeretlenekkel elegyedsz szóba, mondjuk a liftben vagy a kajasorban, először is megnézitek egymás névtábláját, amely eligazít az illető foglalkozásáról is, ha az egyenruhából nem találnád ki. Aztán megkérdezi: „Mennyi van még vissza?”

Ahogy a sitten mindenki ártatlan, úgy itt is mindenkinek nagyon jól megy otthon, világhírű zenészek, étteremtulajdonosok és pizzamágnások között forgunk, úgy látszik csak mi jöttünk ide pénzt keresni.

Sok a szabály, mert hajón vagyunk. Ha bármi történik, nincs hová futni. Tűz, az első számú közellenség, ettől retteg mindenki, ezt kell megelőzni, minden lehetséges módon. Ha a kijelölt dohányzóhelytől akár csak fél méterre cigarettázol, jó eséllyel egy percen belül ott terem egy biztonsági őr és leteremt. Járvány, a második. Kézfertőtlenítők mindenütt, és ha nem jelented be a fosást 48 órán belül, 200 euróra büntetnek. Kifelé és befelé jövet is átnézik-átvilágítják a cuccodat, a terroristaveszély miatt. Éjjel fél kettő után már csak két sört rendelhetsz a crew bárban, töményet pedig kizárólag üdítővel keverve adnak (amit mondjuk nem értek, mert négy whisky-kóla jobban üt, mint négy whisky). Ha éjjel kettő után a vendégtérben találnak, mész a security officer elé és nagyon seggbe leszel rúgva.

A staff captain nagy úr a hajón. Joviális, ősz bajuszos öregúr, három arany csíkkal a váll-lapján. Olyan, mint egy kedves öreg mikulás, de egy szava elég hozzá, hogy azonnal repülj a hajóról, jelentős pénzbüntetés mellett. Tegnap délután nagy volt a forgalom a dohányzóban, vagy huszonöt ember fújta a füstöt a húsz négyzetméteres helyiségben, jelentős alapzajjal, mikor a nagyfőnök benyitott egy röpke ellenőrzésre. Mindenki bekussolt, minden fej felé fordult. Néma csend, gomolygó füst. Csend. Hosszú, kínos, ordító csend. Aztán a sarokból egy filippin srác, cérnahangon felvisított: „too much smoke!” A felszabadult röhögés áradata olyan volt, mint abban a bizonyos Karinthy-novellában, és a tiszt is olyan elégedett mosollyal távozott, mint aki tudja, hogy milyen ellenállhatatlan humora van neki.